IMG_0436

Bojté Leona:

A legnagyobb kincs

Egyszer, valamikor réges-régen élt egy család. Ott, ahol laktak, nagy meleg és szárazság uralkodott. A homokos, száraz földben ritkán nőttek növények. A család szegény volt, de különösen vízben szenvedtek hiányt. Ezért is halt meg két gyermekük az elmúlt években. Már csak hárman maradtak: apa, anya és Palkó. Palkónak hívták a legidősebb gyermeküket.
A házuk annak ellenére, hogy szegények voltak, gondozott és rendezett volt. Házukon csak egy rozoga ajtó és két kis ablak nyílt. Kertjükben, ahogy már említettem, csak néhol bukkantak elő virágok. Hiába bújtak elő a földből, mivel nem jutottak vízhez, hervadtak, szomjasak és szárazak voltak. Kis pad is állt a ház bejárata mellett. A kunyhó másik oldalán egy icipici részen elkerítve állt egy kutyaól, benne Bodri élt. Bodri kisméretű, barna, nagy szőrű állat volt. Nagyon szerette a hasát, de nem mindig kapott ételt, mert a családnak is szűkösen tellett rá. A kiskutyát nagyon hűségesnek tartották a család tagjai.
Egy napon a család este leült beszélgetni.
– Én hiszem, hogy a szivárvány végén kincs található – merengett Palkó.
– Ne beszélj butaságokat, fiam! – szólalt meg apukája.
– Anyu, meg apu, de én hiszek benne!
– Kicsim, hinni lehet benne, de nem igaz, ahogy már apukád is mondta – hangzott anyukája véleménye.
Palkó belátta, hogy ezen nem érdemes vitatkozni, ezért ezt mondta:
– Jó éjszakát, apu és anyu!
Azzal bement a kicsi, szűk hálószobába és elaludt. Éjszaka szomorú dolog történt, amivel a fiú csak másnap szembesült. Reggel nyolc órakor erős kopogtatásra ébredt fel. Palkó az ajtóhoz szaladt és kinyitotta. Egy ősz hajú, bajuszos, jól öltözött
férfi állt az ajtóban.
– Szervusz! Én az orvos vagyok.
– Hát, ha orvos, akkor mit keres itt? – kérdezte Palkó csodálkozva.
Ekkorra már a fiú anyukája is odalépett és így szólt:
– Tudod, Palkó, este, miután elaludtál, apukád rosszul lett. Ezért hívtam ide a doktor bácsit.
A doktor belépett a pici házba és a beteg ágyához lépett. Jól szemügyre vette az apukát:
– Hű, sokkal rosszabb a helyzet mint gondoltam! – kiáltott fel rémülten az orvos.
Majd Palkó anyukájához fordult:
– Kiszáradt. Erre csak a víz az orvosság. De azért adok magának egy üveg gyógyszert. Ezt mindennap be kell adni a férjének! De félek, hogy víz nélkül rosszabbra fordul a sorsa. Azzal az orvos elköszönt és elhagyta a házat. Ekkor Palkó kinézett az ablakon és az égen valahol messze meglátott egy szivárványt. Felkiáltott:
– Anyu! Látom a szivárványt! Elmegyek a végére és hátha találok ott kincset, amivel meggyógyíthatjuk apát!
– Kicsim! Nincs ott semmiféle kincs, se víz. Ezenkívül megtiltom, hogy elmenj a szivárvány végére! – szólt határozottan az édesanyja.
– De én akkor is elmegyek! – feleselt Palkó.
– Nem és nem! – tiltotta anyukája, majd beráncigálta fiát a szobába és kulccsal rázárta az ajtót.
– Engedj ki! – kiabált ki a fiú.
– Nem. – válaszolt türelmesen az anyuka.
– De! – üvöltött a kisfiú.
– Nem, nem és nem. – felelt még mindig higgadtan az anyuka.
Palkó abbahagyta az ordibálást és egy cselhez folyamodott. „Ha leszáll az est, kimászom az ablakon és Bodri kutyával elmegyek a szivárványhoz.”- határozta el. Eljött a vacsora ideje. Anyuka benyitott Palkóhoz.
– Hoztam neked tíz pogácsát. Ha szeretnéd, megnézheted, hogy adom be apukádnak a gyógyszert.
– Jó, megyek! – lelkesedett Palkó.
Az anyuka elővette az üveget és beadta az orvosságot. Palkó végignézte és szótlanul bement a szobájába. Besötétedett. A fiú gyorsan batyut készített és beletette a pogácsákat. Mikor ezzel kész lett, kimászott az ablakon és Bodrihoz szaladt.
– Szia, kutyám! Csak én vagyok. – mondta halkan.
Palkó azzal eleresztette Bodrit. Tudta, hogy csöndben kell haladniuk, ezért ezt suttogta Bodrinak:
– Csss, csak szépen halkan menjünk!
Bodri szót fogadott és csendben követte gazdáját. Messze a kunyhótól láttak egy nagy fát. Mikor Palkó és hűséges társa odaértek, leültek megpihenni. Mivel már nagyon éhesek voltak, elővette Palkó a batyut. Bodri kapott két pogácsát, a fiú pedig egyet evett. Tudta a kisfiú, hogy spórolnia kell a tíz, vagyis már csak a hét pogácsával, mert hosszú lesz az út. Miután elfogyasztották a finom csemegét, föltápászkodtak és tovább mentek. Derengeni kezdett az égbolt, amikor hangos csaholásra lettek figyelmesek. Két éhes, kóbor kutya tartott
feléjük. Palkó, mikor meglátta őket, nyomban hátraugrott, de Bodri hűségesen védte gazdáját, harcolt a két kutya ellen. A viaskodás sokáig tartott, de végül Palkó kutyája nyert, a kóbor kutyák pedig gyáván elmenekültek. Barátaink folytatták útjukat. Mentek, mentek, mígnem egyszer csak a szivárványhoz értek. Lám, az úgy ragyogott, úgy fénylett, és olyan gyönyörű volt, amilyet Palkó és Bodri még sosem láttak! A kutyának a szivárvány színei tetszettek, de Palkónak az egész.
– Bodri, ugye milyen szép!
A kiskutya olyan mozdulatot tett a fejével, mintha bólogatna.
– Vau! – és még vakkantott is hozzá.
– Bodri, te itt szépen megvársz engem!
A kutya szót fogadott. Ott maradt a szivárvány alján, Palkó pedig felmászott a tetejére, aztán lecsúszott a szivárvány ívén. Mikor leérkezett, körülnézett és egy tavat látott meg. A tó mellett három nagy vödör várta. Palkónak sem kellett több, uccu neki, vesd el magad, futni kezdett. Mikor odaért, elkezdte a vödrökbe lapátolni a kezével a vizet. Eközben otthon, a házban már felkelt az anyukája és aggódva kereste fiát. Felkiáltott és a homlokára csapott:
– Hát persze, a szivárvány! De hogy jutott ki?
És ekkor meglátta a nyitott ablakot. Mivel ő mindig nyugodt volt, ezért tovább már nem kereste egy szem gyermekét. „Majd hazajön, ha megéhezik.” – gondolta. Palkó eközben telemerte a vödröket vízzel. Mivel nagyon hideg lett és nagyon fázott, azt kívánta, hogy legyenek otthon. A következő pillanatban azon kapta magát, hogy kívánsága teljesült, és öreg házuk előtt áll. Gyorsan beszaladt a házba és megitatta apukáját a friss vízzel.

Édesapja új erőre kapott és az egész család boldog volt. Megünnepelték a gyógyulást. Bodri kapott egy nagy csontot és vizet, a család többi tagja pedig vacsorát készített és azzal a kinccsel koccintottak, amelyet Palkó a szivárvány végén talált. Palkó így mentette meg az apukája életét. Az emberek azóta is hisznek abban egy kicsit, hogy a szivárvány végén valamilyen kincs rejtőzhet.