20141113

Interjú az Érdi újságban

Bács István pár hete tölti csak be az alpolgármesteri tisztet, ám az érdiek régóta ismerhetik: itt született, itt járt iskolába, és az egyetem után is városunkban, a közszférában helyezkedett el. Cikkünkben azoknak szeretnénk bemutatni a város új alpolgármesterét, akik még nem ismerik – és azoknak is, akik már többször találkoztak vele, hiszen lapunknak nemcsak magáról, hanem munkájáról, feladatairól, terveiről is beszélt.

Beszélgetésünkre kora reggel, az irodájában került sor. Az asztalon elintézni-, aláírnivalók, és már reggel nyolc óra után csörögtek a telefonok… Ebben számára semmi különös nincs, hiszen rendszerint reggel hét óra után már az irodájában van, és általában este fél hétig dolgozik.

– Alig egy hónapja lett alpolgármester. Szokatlan még ez a munkakör?

– Nemigen érzek változást, lényegében ugyanazokat a feladatokat végzem, mint eddig; a polgármester munkáját segítem, ahogyan korábban is. Simó Károly alpolgármester társammal zömmel a fejlesztéseket, illetve az ezekhez tartozó területeket koordináljuk.

– Fiatalon lett alpolgármester. Már diákként is politikai pályára készült?

– Tulajdonképpen igen. A Vörösmarty gimnáziumban érettségiztem, és a Kertészeti Egyetemen tanultam tovább, okleveles kertészmérnöknek, de időközben váltottam – nem itt diplomáztam, hanem a Károli Gáspár Református Egyetemen, ahol jogász szakon végeztem. A polgármesteri kabinet tagjaként kezdem dolgozni a hivatalban 2006-ban, majd a kabinet vezetője lettem. 2010-ben lettem köztisztviselő, 2014-ig főtanácsadó voltam, most pedig alpolgármester. E mellett szerepet vállaltam az érdi kézilabda sikereiben is. 2008-tól idén nyárig én voltam a hazai kézilabda-mérkőzések főrendezője is.

– Családos ember?

– Igen, feleségemmel neveljük a kislányunkat.

– Akkor közel állnak önhöz az óvodai fejlesztések, amelyek – ahogy polgármester úr a közelmúltban bejelentette – tovább folytatódnak.

– Igen, ez része a város által most megfogalmazódó Integrált Területfejlesztési Programnak. Tudni kell, hogy a kormány, illetve az EU meghatározza, hogy központi forrásokból milyen célú fejlesztésekre fordíthatunk pénzt. Ezek közé tartozik a szociális és egészségügyi, illetve oktatási intézmények fejlesztése, valamint leszakadó városrészek revitalizációja. Ezért kerülhetett a programba Ófalu, illetve a Bem tér megújítása, amire önkormányzati forrásokon felül is szeretnénk költeni, hogy javuljon az itt élők életminősége.

– Van-e a felsoroltak között (vagy ezeken kívül) olyan terület, ami különösen közel áll önhöz, amivel kiemelten szeretne foglalkozni?

– Igen, a 4-es számú választókerület problémáinak megoldása – ez ugyanis az én választási körzetem. Mindenképp szeretném megoldani a Gyula utca alsó részének vízrendezését, a Miklós utcában és környékén szintén rendbe kellene tenni a vízelvezetést és az utakat, az Eszperantó térre is ráférne a megújulás, és fokozottabban oda kellene figyelni a két vasút közötti területre. Sajnos, az elődeink idején kiépített vasúti aluljáró miatt az itt élők nehezen tudják megközelíteni ingatlanjaikat – erre a problémára megoldást kellene találni. A Vörösmarty utca vízelvezetésével is foglalkozni kell, a járda pedig felújításra szorul. Ezen tervek egyike sem földtől elrugaszkodott, és talán a ciklus végére meg is tudjuk valósítani őket.

– Akár a képviselői keret terhére?

– Azért annál több pénzre van szükség, és ezeket a forrásokat valahogy elő is kell teremteni. Sokan azt hiszik, hogy az önkormányzatnak korlátlan anyagi lehetőségei vannak. Azok a közkeletű ellenzéki elképzelések, miszerint a polgármester naphosszat a hivatalában üldögél egy kincsesládikán, és azon töri a fejét, melyik közszolgáltatáson spóroljon még többet, és hova öntsön még egy kis sarat, hogy a városlakóknak rosszabb legyen, természetesen teljesen hamisak. A város költségvetési lehetőségei igencsak végesek, és e szűk keretek között próbálunk meg lavírozni és fejlesztéseket megvalósítani. Azt se felejtsük el: nem elég idehozni egymilliárd forint uniós fejlesztési pénzt, az önerőt is elő kell teremteni ahhoz, hogy e projektek megvalósulhassanak. Nyilvánvaló tehát, ha lehetősége adódik a városnak, és rendelkezésre áll 2-300 millió forintja, azt mint önerőt fogja felhasználni, hogy idevonzon további 2-3 milliárd forintot, és nem ingyen jogosítványt osztogat, csak hogy egy példával éljek, kiragadva egyet az ellenzéki kampányígéretek közül. Ha már itt tartunk: pont a város, illetve az önkormányzat anyagi helyzete és lehetőségei ismeretében tartottam bicskanyitogatónak a felelőtlen ellenzéki ígérgetéseket az önkormányzati választási kampány során. Ellenfeleink ezekkel a blődségekkel bizonyították be totális hozzánemértésüket és járatták le magukat a választók előtt. Nem arra gondolok, hogy „mi vagyunk a legjobbak”, hiszen mindent lehet jobban csinálni. Mondok egy példát a Forma1 területéről. A világbajnok Alonso jól csinálja? Igen. Lehet jobban csinálni? A szintén világbajnok Hamilton biztos benne, hogy igen. Ettől még rossz az, amit Alonso csinál? Hamilton szerint se rossz. Az elért eredmény a fontos. Nem beszélve arról, hogy a hozzáértést azért bizonyítani is kell, a politikusi pályát pedig tanulni.

– Alpolgármesterként sok választója megkeresi problémáival?

– Naponta érkeznek hozzám levelek, telefonok. Sajnos, azt tapasztalom, hogy vannak olyan emberek, akik semmivel sem elégedettek. Ismét egy példa: az egyik meredek utcában újraaszfaltoztuk a feltöredezett járdát. Ezzel kapcsolatban az egyik érdi polgár – aki nem is az adott utcában lakik – bejött hozzám, és megfenyegetett: ha télen neadjisten arra jár és elcsúszik az új aszfalton a meredek utcában, be fogja perelni az önkormányzatot. Egy másik eset: leaszfaltoztattunk egy rossz minőségű, sáros földutat. Azonnal felpanaszolták, hogy miért nem építtettük ki a szegélyt… Tudomásul kell venni: egyszerre nem jut pénz mindenre, és ha választhatunk, hogy tíz utcát leaszfaltozunk szegély nélkül, vagy egyet szegéllyel, akkor az előbbit fogjuk választani.

Egyébként minden hozzám érkező bejelentést, panaszt dokumentálok, a telefonon érkezőket is, és továbbítom őket a megfelelő helyre: a jogi osztályra, vagy akár az ÉKFI-hez. Tudni kell azonban, hogy egyik napról a másikra nem oldhatjuk meg azokat a problémákat, amelyek gyakran évtizedek óta fennállnak. Az viszont nem fordulhat elő, hogy a panasz bekerül a fiók mélyére, a lakók pedig arról panaszkodnak, hogy az előző képviselőnek már szóltak, csak sajnos mégse történt semmi…

– Imént problémákról beszélt. Minden bizonnyal vannak sikerélmények is.

– Persze. Jó látni például azoknak az idős embereknek az örömét, akiket születésnapjuk alkalmából felköszönt és megajándékoz a város, vagy az anyukák arcát, amikor átveszik a babacsomagot. Nagyon szeretem azokat a „láthatatlan” fejlesztéseket is, amelyek vagy fel sem tűnnek az itt élőknek, vagy pedig nem tudják, hogy városi beruházás. Sokan emlékezhetnek például arra, hogy a Budai úton, a régi buszpályaudvar oldalán korábban nem volt járda; aki a bevásárlóközpont felől közelítette meg a Kálvin téri buszmegállót, az a sárban gyalogolhatott. Mióta elkészült, százak használják naponta, hiszen természetes. Sikerélmény az is, hogy a központban lévő CBA üzlet környéke nagyon kulturált lett – a kivitelezés ugyan az üzlet tulajdonosának érdeme, ugyanakkor nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a város kérte a terület rendezését a vállalkozótól. Az is öröm, ha több hónapos tárgyalássorozat keretében sikerül elérnünk, hogy egy-egy Volán-busz három perccel előbb vagy később induljon (ilyen kérések gyakran érkeznek hozzánk, de sajnos a menetrend megváltoztatásában nem vagyunk illetékesek; ezekben az ügyekben dönteni nem, csak tárgyalni tudunk a szaktárcával).

Az utóbbi idők egyik legnagyobb sikerélményem a Gyula utcai óvoda volt. Nemrég került sor az új intézmény utóellenőrzésére, ami soha nem látott sikerrel zárult: az ellenőrök (akik az uniós közreműködő szervezettől érkeznek, és aprólékosan, nagy szigorral végzik a dolgukat) mindössze két apró, adminisztratív hibát találtak. Máskor sem fedeznek fel nagy hiányosságokat, legfeljebb egy-egy nyilatkozat hiányozhat, de merem állítani: ez volt az első olyan projekt, amelyben semmilyen érdemi hiányosságot nem találtak. Köszönet illeti ezért a kivitelezőt, a műszaki ellenőrt, illetve a pályázati csoportunkat.

– Ha már óvoda: mikor indulnak a következő beruházások?

– Remélem, jövő nyáron el tudjuk indítani a terveztetést, illetve a közbeszerzést, és legkésőbb 2016 tavaszán elindulhat a két új intézmény megépítése. Így 2017-ben megnyílhat Érd két új óvodája, optimális esetben négyszázhúsz plusz férőhelyet adva a városnak, illetve az itt élő kisgyermekes családoknak.

 

Ádám Katalin

Érdi Újság 2014. november 20.

Címke: , , ,

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.