RF kicsi

Rómer Flóris tér a választókerületben

Érd Megyei Jogú Város közgyűlése születésének 200. évfordulója alkalmából Rómer Flórisról nevezte el az újonnan kialakított 15677/2 hrsz-ú közterületet.

Érd Megyei Jogú Város Közgyűlése a 223/2014. (IX. 18.) számú határozatával döntött a Kossuth Lajos u. – Bethlen Gábor u. – Vörösmarty Mihály utcák keresztezésénél található „ötös körforgalomhoz” igazodó tér kialakításáról annak későbbi elnevezése céljából. A határozat mellékletét képező térkép szerint már rendelkezésünkre áll a csatolt, földhivatal által záradékolt változási vázrajz, mely 15677/2 hrsz-mal ábrázolja a körforgalom kialakuló terét. Jelenleg a földhivatalban az ingatlan-nyilvántartási bejegyzési eljárás van folyamatban.

Vázrajz

A kialakított ingatlan már elnevezhető a közterületek elnevezését, a közterületek elnevezéséről és az elnevezésük megváltoztatására irányuló kezdeményezésről, valamint a házszám-megállapítás szabályairól szóló 11/2014. (V.28.) önkormányzati rendeletben (továbbiakban: rendelet) foglalt szabályok szerint.

Az érintett közterületnek javasoltam a Rómer Flóris tér elnevezést adni, hisz a 15677/2 hrsz-ú kialakított tér híres ember nevű utcák csomópontjában helyezkedik el, így a javaslat jól illeszkedik a városunkban jellemző, kedvező tematikus utcarendbe.

Az alábbiakban dr. Kubasek János, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójának szakmai indoklása olvasható.

SZAKVÉLEMÉNY RÓMER FLÓRIS PÁLYAFUTÁSÁRÓL,

SZAKMAI MUNKÁSSÁGÁRÓL ÉS TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEIRŐL

 

Rómer Flóris a XIX. század egyik legsokoldalúbb, legeredményesebb magyar tudósa volt. A mai államhatárokon kívül született, Pozsonyban, 1815. április 12-én és a mai magyar államhatárokon kívül halt meg Nagyváradon, 1889. március 18-án. Jómódú bécsi származású csizmadia család gyermeke volt.

Tanulmányai:

Trencsénben és Tatán járt gimnáziumba, majd Pannonhalmán, Győrött és Bakonybélben készült a szerzetes tanári pályára.

A római katolikus valláshoz kötődő tevékenysége:

A bencés rendnek 1830-ban lett a tagja, majd 1838-ban áldozópappá szentelték. Egy esztendőt Tihanyban töltött, segédlelkészként. 1839-től 1845-ig a győri Bencés Gimnázium tanára volt. 1845-ben a pozsonyi akadémián természetrajzot tanított. 1857-től ismét a győri bencés gimnáziumban tanított. 1875-ben kilépett a Bencés rendből, s mint világi pap tevékenykedett. 1877-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki.

Részvétel az 1848-49-es szabadságharcban:

1848 októberétől önkéntes katonaként küzdött a szabadságharcban, s részt vett az 1849. évi tavaszi hadjáratban, majd Buda várának visszafoglalásában. Főhadnagyi, majd kapitányi rendfokozatban, utászként szolgált, s részt vett utak, sáncok, erődítmények építésében. Görgey Artúr seregeivel vonult vissza a Tiszántúlra, majd augusztus 2-án fogságba esett. A pozsonyi hadbíróság 8 évnyi várbörtönre ítélte. Büntetését Olmützben és Josephstadtban töltötte, ahol természettudományi ismereteit bővítette, valamint idegen nyelveket tanult. 1854-ben helyezték szabadlábra, s a világtól távol, Bakonybélben telepedett le.

Tudományos munkássága:

Ifjúkorában elkötelezett művelője volt a tudományoknak. Nagy hatással volt rá rendtársa, Ipolyi Arnold, akinek ösztönzésére kezdett el a régészet és a művészettörténet kérdéseivel foglalkozni. Tudományos pályáját a Bakony című könyve alapozta meg. Az 1860-ban megjelent munka részletes földrajzi, geológiai, botanikai, régészeti és építésztörténeti képet ad a hegységről. Tudományos pályafutását ez a kötet indította el. A Magyar Tudományos Akadémia kézirattárának vezetője lett 1861-ben.

1862-től gimnáziumi igazgató, majd 1868-tól a Pesti Tudományegyetemen az archeológia professzoraként tevékenykedett. 1869-től a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának vezetőjeként jelentős gyűjteménygyarapító munkát végzett. Kimagasló szerepe volt hazánk régészeti és művészeti emlékeinek feltárásában, múzeumok alapításában, hazai és külföldi kiállítások megrendezésében.

Egyik alapítója volt a Magyar Történelmi Társulatnak. Fontos érdemei vannak Aquincum római romjainak feltárásában, s a lelőhelyhez kapcsolódó múzeum létrehozásában. A magyar régészetet bekapcsolta a nemzetközi tudomány sodorvonalába, s európai tekintélyt szerzett a hazai kutatásoknak. A magyarországi régészeti feltárásokban elsőként alkalmazta a topográfiai, kartográfiai kutatási és dokumentációs módszereket. A hazai obszidián előfordulások alapján vizsgálta az őskor kereskedelmi kapcsolatait. Nyomtatásban megjelent művei és kéziratos naplói a hazai régészet és művészettörténet elsőrangú forrásai közé tartoznak. Henszlmann Imre és Ipolyi Arnold mellett őt tekintik a magyarországi műemlékvédelem úttörőjének. Életművének elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1860-ban levelező taggá, 1871-ben rendes taggá választotta.

Publikációs tevékenység:

Számos szakmai cikket írt, s Ráth Károllyal együtt szerkesztette a Győri történeti- és régész füzeteket, majd az Archeológiai Értesítőt, az Archeológiai Közleményeket. Fontos munkája: Műrégészeti kalauz, különös tekintettel Magyarországra  című könyve, mely 1866-ban, Pozsonyban jelent meg. Számos kötete közül említésre méltó: A Magyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei című munkája, mely Budapesten, 1873-ban látott napvilágot.

Életének érdi vonatkozásai:

Rómer Flóris elévülhetetlen érdeme, hogy az Ősrégészek és Antropológusok VIII. Nemzetközi Kongresszusát 1876-ban, Budapesten rendezték meg. A résztvevők Rómer Flóris kezdeményezésére, hajóút során keresték fel Érd-Ófalut, és a helyszíni tereptanulmányok során Európa tudósainak bemutatták Érd és környéke régészeti szempontból fontos emlékeit.

Összefoglaló értékelés:

Rómer Flóris pályafutása és tudományos életműve, valamint kimagasló eredményei alapján érdemes arra, hogy az utókor méltóképpen őrizze meg emlékét.

Dr.Kubassek János 

a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója

Címke: , , ,

    Vélemény, hozzászólás?

    Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.